Jómagam nagyon szeretem az olyan történeteket, amik arról szólnak, hogy fordított valaki egy bátor elhatározással az addigi életén, s vágott bele az álmait követve egy olyan új dologba, amit később sikerre vitt, s ma már nem kérdés számára, hogy jó döntést hozott annak idején.
A jogászból szappanfőző, a marketingesből cukrász és az autófényezőből vezérigazgató-típusú sztorik igazi népmesei ívet járnak be és tárnak elénk, azzal az egy hiányossággal, hogy míg a végeredménybe és a rajttól-célig történetbe nagy vonalakban betekintést engednek, az odavezető út viszontagságos részleteibe már kevésbé.
A közösségi média színes-szagos világával pedig különösen remek táptalajt ad annak, hogy hajlamosak legyünk csak a sikerekről értesülni, s egy lájkot vagy szívecskét nyomva kifejezni elismerésünk. Nyilván senki sem tárja szívesen a nagyvilág elé, hogy íme, a legújabb termékünk, de a rezsit még nem tudjuk miből fizetjük ki hó végén, mint ahogy az „ezentúl vasárnap is nyitva vagyunk, gyertek” posztok mögött sem mindig a kiszolgálhatatlan tömeg miatti meghosszabbított nyitvatartás áll, hanem a „reméljük, hogy lesz, aki ma is betéved és vesz tőlünk ezt-azt…”.
Azt gondolom, különösen a fiatalabb korosztály az, aki hajlamos a sikerjéghegynek a csúcsát látni csak, és sokszor rövidtávú, a valóságtól elrugaszkodó terveket szőni arról, hogy fognak hasonló anyagi és közösségi elismerésre szert tenni. A baj nem azzal van, hogy mernek nagyban gondolkodni, sokkal inkább azzal, hogy az odavezető út lépéseit sokszor nem látják reálisan.
Egyetemi munkám során, egy középiskolai együttműködés keretében, egyszer azt a felkérést kaptuk a kolléganőmmel, hogy tartsunk egy órát 10. osztályos fiataloknak arról, miért fontos az általános műveltség a sikeres értelmiségi pályához. Bármennyire is igyekeztünk interaktívra és játékosra venni az órát, az egyetlen rész, amikor mindenki érdeklődését sikerült pár percre valóban megragadni, az az volt, amikor felvillantottuk nekik a világ 3 leggazdagabb emberét.
A célunk az lett volna, hogy lássák, mindhárom mögött komoly tanulmányok, neves egyetemeken szerzett végzettség áll, de mondanom sem kell, hogy a fiatalokat sokkal jobban érdekelte Zuckerbergnek az éves bevétele, mint az, hogy egyébként lelkes rajongója az ókori hőskölteményeknek és fejből szavalja az Iliászt. Vagyis elég tájékozott volt más területeken is, ami valószínűleg hozzájárulhatott a látásmódjának és szellemi képességeinek még teljesebb kibontakoztatásához.
Angela Lee Duckworth, a Pennsylvania Egyetem pszichológia professzora évekig kutatta csapatával, hogy mi a sikerhez vezető út legfontosabb záloga. A különböző nemű, életkorú, végzettségű és eltérő élethelyzetből származó embereknél egyetlen olyan közös jellemvonás volt megfigyelhető, ami később sikerhez vezette őket: a kitartás. Nem a társadalmi státuszuk, a külső adottságaik, a kapcsolataik vagy az intelligenciájuk volt a mérvadó, hanem az a mértékű elkötelezettség, ami biztosította, hogy a hosszú távú céljaikat megvalósítsák.
A siker megítélése nyilván egyénenként változó, de az, hogy valaki el tudja-e érni, azon a céltudatos és mindennapi munkán múlik, ami megúszhatatlan ehhez. A pályaválasztásnál és karrierkérdésnél is fontos tisztáznunk magunkban, mi a legfőbb célunk.
Sikeres és gazdag szeretnél lenni? Akkor nézd meg, számodra melyik út vezet oda! Jó végzettség? Nyelvtudás? Plusz pontok? Külföldön szerzett tapasztalat? S ha a cél már egyértelmű, akkor tedd fel magadnak a kérdéseket: Mi kell ahhoz, hogy ezt elérjem? Mit fogok ma megtenni azért, hogy közelebb vigyen ehhez? Mi az, amit már elértem? Mi az, amiben még fejlődnöm kell? Mik a saját erőforrásaim? Honnan kaphatok még segítséget? És így tovább…
A lényeg, hogy átgondolt, apró lépésekben gondolkodj! Tekints a nehézségekre és az esetleges buktatókra is úgy, mint tanulási, fejlődési forrásokra! Ha tudod, hogy minden történés a végső célt szolgálja, és hajlandó vagy dolgozni a megvalósításért, az erőfeszítéseidet siker fogja koronázni.
Keress bátran, ha úgy érzed, az elinduláshoz vagy a tervezéshez jól jönne egy segítőtárs!
